Burakku Hachidori - Fekete kolibri

6

Ledobom a bolerómat az ágyra, utána csak a fekete "x-hátú" trikó marad, amiben megborzongok. A push up melltartóm pántja kilátszik, de az nem zavar. Kifejezetten szexinek  találom. Elvégre hódítottam meg már így férfiakat. Elmosolyodom az emléken. Istenem! Szinte hiányzik, hogy megbámulják a melleimet az utcán! Bekötözött kezemmel a fejem tetejére fogom a hajam és a másikkal begumizom. Nem szeretem, ha a hajam a tarkómhoz ér, mert melegem van alatta... bár van, amihez a leengedett haj kifejezetten jól áll! De ez nem az, az összeállítás. Megforgatom a szemeimet, mint valami díva. Nem, nem vagyok az, de kell a szerepemhez.

A kék, használattól kopott farmeremet, egy feketére cserélem, ami annyira passzos, hogy szinte összeszorítja a lábaimat. De majd megszokom. Mindig ez van. A szűk szára nem okoz kellemetlenséget, mert mást nem veszek fel, csak ilyen fazonú nadrágot. És ehhez egy fekete magas sarkú, telitalpú csizmát húzok. Mikor mindkettőbe belebújtatom a lában körülbelül öt centivel magasabb leszek, de ez sem okoz gondot. Nincs "szemérmetlen előéletem" - ahogy Eve hívja a kurvákat- , de futni is bírok benne, ha kell.

Megpördülök és megnézem magam a tükörben. Nem... ez a trikó nem jó egy nightclub -ba! Gyorsan lerántom magamról, persze vigyázok a hajamra, nehogy elrontsam. Aztán a trikót is az ágyra dobom, és elégedetten nézek tükörbe.

Végül egy lila, szintén x-hátú ujjatlan mellett döntöttem, ami annyira nem passzos, mint az elődje, viszont sokkal csinosabb. A két oldala valami vékony, sűrű hálónak mondható anyagból készült, és így még a melltartóm csipkés oldala is kilátszik. Nem... nem ribancos. Pont jó! Ezzel nyugtázom, és átmegyek az én külön bejáratú mosdóba. Csücsörítek, mikor kirúzsozom a számat vörösre, majd sűrűn pislogok a szempillaspirálozás után, aztán szétválasztom azokat a pillákat, amik összetapadtak. A végeredmény nem is rossz! Sőt... nagyszerű...

-          Hova, hova? - kiráz a hideg, ahogy megérzem a közelségét. Hogy a francba tud ilyen halkan közlekedni? - Csak nem az utcára? - kérdezi, mire én megfordulok, és csípőre teszem a kezem.

-          Igen, először oda, majd egy épületbe, mint minden normális ember, aki megy valahova!  - mondom, és elrakom a cuccaimat a szekrényembe, végül még egyszer megnézem magam.

-          Csak nem mással akarsz elmenni?  - lép felém. Kezeit a csípőmre fekteti és ujjaival felgyűri a trikóm alját. Megborzongok.

-          És, ha igen? - kérdezem és kinyújtom felé a nyakam. Erre csak elmosolyodik és felém hajol. - Tudod, hogy van magánéletem! És van jogom mással is lefeküdni, rajtad kívül, Max! - suttogom, mert már olyan közel van a szája, hogy érzem a leheletét, és fölösleges ordibálnom, mert ezt is jól hallhatja. - Szóval megyek! - mondom és ellépek mellette. Illetve lépnék, de megragadja a karom és magához ránt. Ajkai puhán simulnak az enyémekhez. Szája mozgásának ritmusát azonnal felveszem, és a karjaimat is felcsúsztatom a nyakába, ő pedig szorosan magához von, miközben felhúzza a pólómat egészen a bordáim közepéig. Egy percre elfelejtek mindent, hogy ki vagyok, mit akarok...
Őt.

Egyre hevesebben csókol és az ujjai a melltartóm szélénél járnak, ami ismerős emlékeket csal elő. Erre csak még jobban akarom...  De elhúzódom tőle, Max lihegve néz rám. Én csak feltartom a fejem és összeszorítom a számat. Kerülöm a tekintetét, inkább a zuhanyzót kémlelem.

-          Hagyj, Max! Kérlek! Hozzád most nincs lélekerőm... - sóhajtom és inkább kinyitom neki az ajtót. - És, ha most távoznál... megköszönném, mert dolgom van. - mondom, kissé kellemetlenül, mert részben igaza van. Ha akarom, akkor vele is csinálhatnám... de kell a változatosság! - És NE mondd el, Eve -nek! - jut eszembe hirtelen ennek a lehetősége is.

-          Cserébe...? - kérdezi. Én csak sóhajtok és megforgatom a szememet, majd a szemébe nézek, csípőre tett kézzel. - Na látod, el se kéne menned! - ezzel nevetve távozik. Meg a jó édes...