2014. január 27., hétfő

Bocsi, hogy ilyen rövidre sikerült, csak mostanában nem volt időm!
7
Fogom a fejem. Fáj miden végtagom. Összeszorított szemekkel és csíkká szűkül ajkakkal próbálok visszaemlékezni. Aztán halk mormogás térít magamhoz, és kinyitom a szemeimet. A plafonnal találom szembe magam, amiről mállik a vakolat és penészfoltok pettyezik a falat, az ablakok körül. Cigaretta, alkohol és egyéb, édes szagok terjengnek a levegőben. Felfordul a gyomrom. Hol a picsában vagyok? A könyökömre támaszkodva feltolom magma ülő helyzetbe, de meg is bánom, ugyanis minden végtagom keservesen nyög fel, és a fejem is fáj. A takaró az ölembe hullik és felfedi csupasz mellkasom. Ekkor megint dünnyögést hallok és egy férfias kéz nyúl át a derekamon. Egyből ellököm. Ez ki a bánat? Keze azonban visszamászik, megragadja a vállamat és feltolja magát. Álmos barna szeme az arcomat kutatja, szája ásításra nyílik, felém hajol és... megcsókol. Azonnal ellököm magamtól, és felpattanok.
-          Hova mész? - ásítja. Észreveszek a szája jobb sarkában egy anyajegyet. Hasonlít valakire, de nem tudom... hogy kire! - Várj! - kiált utánam, mikor felkapom magamra a trikómat -amin mellesleg egy hatalmas fehér folt van... nem akarom tudni!-, és a kabátomat, majd elrohanok az ajtó felé. - Hé! - hallom a magma mögül érkező hangot. A fiú álmosan mogyoróbarna hajába túr, és utolér, majd megragadja a karomat és maga felé fordít. Ijedten nézhetek rá, mert ellágyulnak a vonásai.
-          Ne érj hozzám! - mondom fenyegetőn, közben megpróbálom kirántani a karom a szorításából, de nem enged. Egy jó... két fejjel magasabb mint én, így lenéz rám. Összeszorítja a száját.
-          Miért viselkedsz így? - kérdezi suttogva, aztán felvonja fél szemöldökét.
-          Azééért... mert mondjuk azt sem tudom, hogy ki a bánat vagy?! - vágom oda szemrehányóan és rátaposok a lábára, majd tökön rúgom és a könyökömmel a tarkójára vágok, tiszta erőből. Erre felnyög és összecsuklik. Megkönnyebbülten sóhajtok fel és nekiállok megkeresni a szétszórt, de eddig még észre nem vett holmiimat. Lefeküdtem egy nálam láthatóan fiatalabb sráccal és egy lepukkant hotelbe hozott? Eddig csak ennyit tudok, és bár taszít, hogy megtudjam, milyen is volt, azért érdekel, hogy miket műveltem! Talán bedrogoztam/bedrogoztak vagy éppen taj részegre ittam magma. Nem hiszem, hogy mindkettő, bár az is lehet. Ezért is nagy sóhajjal a táskámba gyűröm a melltartómat, ami egy leszakadt háttáblájú fotel karfájáról lóg le. És a telefonomat is felkapom, ami pedig a megrepedt üvegasztalom hever, betörött képernyővel. Jézusom! 
Aztán eszembe jut, hogy lehet: fényképeztünk. Megnyomom a készüléken az egyetlen gombot. A képernyő kivilágosul. Én elkezdem tekerni az oldalakat az ujjammal. Képgaléria. Eltart egy pár percig, mire a képek betöltenek, addig is tövig rágom a körmeimet  izgatottságomban. Az első fotó a bárban készült, egy helyes, fekete fiúról, aki egy korsót tart elém. Haja rövidre nyírt, de így is borzasztó göndör. Ajkai vastagok. Orra nem olyan széles, így gondolom van benne "fehér" vér is. Amúgy nagyon dögös. A következő képen a fél fejem lelóg,  kissé homályos, és a kezem is belelóg. De a sráccal smárolok.
Még egy kép, amin rajta vagyok, de megint más egyeddel. Egy szöszivel. Na, ő nem helyes. Haja széttúrt, zsíros, és festés már lenőtt; szemei kancsalok és jég kékek;  a pupillái majdnem akkorák, mint maga az írisze. A halántékomat dörzsölgetem. Mi a franc?
Egy másik fénykép a fiú domború nadrágjáról. Ezen a fotón is belelóg az ujjam. Aztán egy újabb, amit azonnal elhajtok és kitörlök. Ki kíváncsi a "domborulatra" textil nélkül? Megcsóválom a fejem. Az ég szerelmére! 
Tovább tekerek még pár kép fiúkról, és testrészekről, csókokról, italokról, egyéb dolgokról... Valószínűleg mindkettőt csinálhattam. És aztán képbe jön az éppen eszméletlenül fekvő fiú. Kacéran mosolyog, próbált előnyösnek tűnni a képen, de nem sikerült. Aztán egy újabb kép, amin kis nyíl virít... videót is csináltam? Összeszorítom a fejem, mert még mindig sajog, majd hüvelykujjam a nyílra siklik.
Ütemes, recsegő hang, gondolom ez a zene. A képen egy bárpult, meg a karom.
-          Sziaaaa! - sikoltom a telefonba, majd a fiú felé fordítom. - Ez itt egy an... - csuklok egyet, és megpróbálom rendesen kiejteni a szót, aztán káromkodom és még egyszer megpróbálom. - Anal... - beleröhögök. - ANGYAL! - a fiú is röhög. Elveszi a készüléket, de kicsúszik a kezéből és leejti. A padló vészesen közeleg, aztán egy recsegés. - Te balfasz! Most vesz... velszel nekem újat! - dörmögöm és lehajolok. A kép megemelkedik és újra a fiút veszi. - Fogd meg rendesen! - nagyon részeg lehettem, mivel alig értem a saját szavaimat. - Szóval! Ővele fogok dugni a mosdóban! - jelentem ki, majd a fiúval együtt röhögök és megint csuklani kezdek. - Aztán elmegyünk... - itt vége a videónak.

Újra megcsóválom a fejem. Mit műveltem??? Inkább lerakom a telefont, nehogy találjak egy vidit, amin éppen "leoboázom" szegényt. Mert ezek után bármi megtörténhet! Zsebre vágom a készüléket és a fiú holmijaihoz lépek. A nadrágzsebéből lelkiismeret furdalás nélkül előrántom a kidudorodó mobilt és a táskámba ejtem. Ezzel felállok és elsétálok a srác eszméletlen teste mellett, ki az ajtón, és le a lépcsőn. Most már csak azt kéne megtudni, hogy hol a bánatos tökömben vagyok! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése