Bocsánat, hogy most ilyen rövidke lett.
Ez most a kezdet-kezdete. Nem igazán Hach története, hanem a Kolibri-Átok eredete. És egy mozgatórugó a történetben. Lisa Black -et nehogy elfelejtsétek! ;)
Ha minden jól megy, talán jövőhéten - a fejezet rövidsége miatt is részben - hozok egy újabb fejezetet. A 17 a szerencseszámom, és mindig minden 17, szóval ezt megpróbálom extra-hosszúra és extra-eseménydússá megírni! Talán annyit elárulhatok, hogy valószínűleg megjelenik Dylan Eglider, mint szereplő is :D
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=hBcXe2B97TQ
16
Szép. Lassan. Megfogalmazódik bennem egy kérdőjel.
Méghozzá az, hogy mi a francot keres itt,
szinte az egész Malinson család? Eddig kábult voltam, és önelégültségemben
dagonyáztam, miközben Loren megsemmisült arcát néztem, ahogy megpróbálta magára
erőltetni azt az eddigi, levakarhatatlan, irritáló mosolyt. Sikertelenül. Mikor ránéztem a
kanapéról, ő nem fordult meg azonnal, talán egy perc is eltelt, mire
feleszmélt, becsukta az aljtót és lehuppant egy székre, mint egy zsinórjait
elengedett marionett bábú. Kezeit az ölébe ejtette, térdeit összezárta, bokáit
a szék lábai köré fonta, és hol erőltetett mosollyal, hol mérhetetlen bánattal
és megsemmisültséggel meredt előre. Előre, amerre még most is én vagyok. Még mindig engem néz, pedig legalább tíz
perc is eltelt! Nem tűnődöm el rajta, hogy mit gondolhat most rólam, hogy
milyen szívtelen, lelketlen szörnyetegnek néz. Nem érdekel. Mert. Én. Győztem. Legyőztem Lorent. Most én vagyok itt az "alfa nőstény".
Kettőnk csatája azóta dúl, hogy bekerült az életembe. Átkozom érte Christophert, minden erőmmel, de semmi haszna. Most már még csak annyit sem árthatok Loernnek, mint eddig! És erről csakis Ő tehet, mert összeszedte ezt a k***vát az akkori munkahelyén, majd csinált neki egy gyereket, és még egyet, aztán most elvette. És az Átkom nem hathat rá. Védett lett. Kár.
Kumi Nori elmesélte a Fekete Kolibri legendáját. Persze lehet, hogy így történt, senki sem fogja már megmondani. Mindenesetre ez a verzió jobban tetszik, minthogy egy érzelmileg labilis, pszichopata lány legyek, génhibával, pont aminek tökéletes, ellentéte a Malinsonok között van, avagy a Malinson család immunis a génre. De ebben is van bökkenő: ha a feleségek/férjek nem rendelkeznek azonos génekkel, hogy lesznek immunisak? Vagyis a legenda életszerűbb. Pont.
A legenda - vagy mese, nevezzük, ahogy akarod- így szól: Valamikor a XVII. - XVIII. században egy nő megölte Juliette és Edward Malinson egyetlen kisgyermekét. A pár a keresztény egyház tagja volt, éppen, ahogy Lisa Black, az első Kolibri. Egyszer a Malinson házaspár, Holdfényes sétája alkalmával eltévedt és Lisa Black, erdőhöz közeli házánál kötött ki. Vörös izzásra lettek figyelmesek a ház végéből, ezért odalopóztak, hátha segítségre van szükség, mert ég a háza, vagy valami hasonló... de mást találták. Meglátták, amint Lisa Black egy hatalmas máglya körül, meztelenül, pogány táncot lejt, miközben érthetetlen szavakat mormol. Arcát sár, és fehér por borította, szemeiben a Sátán vörös fénye izzott. Lisa Black félelmetes torokhangon felkiáltott és abbahagyta táncát, majd Juliette Malinson orrából ömleni kezdett a vér, és erős fájdalom hasított a gyomrába, így el kellett hát menniük. A fájdalom később sem szűnt. Ezzel talán még baj sem lett volna, ha a nő nem épp terhes első gyermekével. Napokkal később Juliette idő előtt megszült, ám gyermeke nem élte túl. Ekkor még nem gondoltak semmi furcsára, és Lisa Black pogány szertartását is titokban tartották.
Edward Malinson úgy gondoltak, mivel sötét volt, és féltek talán nem is valódi dolog volt. Juliette azonban fel akarta keresni Lisa Black -et, és ki akarta deríteni, hogy mi ez az ügy. Férje hiába kérlelte, hogy hagyja, Juliette makacs volt. Ő, miután lassan kiheverte a fia halálát, alig fél évvel - ha nem egyel - később újra elment Lisa Black házába. Nappal. Lisa Black normálisnak tűnt: haja ápolt, ruhája szép és tiszta, házából frissensült hús illata szállt. Semmi különös. Ám Juliette elkönyvelte, hogy Lisa Black emberhúst eszik, és elmondta a férjének. A következő héten Lisa Black -et boszorkányperbe fogták. A nő bosszúból belopódzott Juliette házába, aki nemrég szülte meg második gyermekét, egy kislányt. Mikor a gyermek aludt, és Juliette elment, hogy ételt főzzön férjének, Lisa Black magához vette a kisdedet és elmenekült. Három nappal később, mikor Juliette és Edward Malinson, már az ideg összeroppanás szélén állva keresték gyermeküket, megtalálták... egy fára felakasztva a lányuk halott, hófehér testét, mögötte pedig a sziklán, a kisded vérével felírva: "Ha már úgyis meghalok... a gyermeketek is magammal viszem!" Juliette Malinson megőrült, a férje pedig a józanság peremén táncolt, az ellenkező oldal felé imbolyogva.
Mikor Lisa Black -et a máglyához kötözték, ő csak nevetett. Edward pedig hirtelen felindulásból és gyomorforgató dühvel elátkozta ezekkel a szavakkal: "Isten kegyeiből ess ki, mindörökre, ahogy minden véredet hordó gyerek eme Földön! Az érzéseid, a Halál, ami téged öl majd meg. Légy átkozott örökre! Isten bocsássa meg vétkeimet! Ámen!" Lisa Black csak nevetett és nevetett, míg a vörös virág be nem fejezte táncát...
Kettőnk csatája azóta dúl, hogy bekerült az életembe. Átkozom érte Christophert, minden erőmmel, de semmi haszna. Most már még csak annyit sem árthatok Loernnek, mint eddig! És erről csakis Ő tehet, mert összeszedte ezt a k***vát az akkori munkahelyén, majd csinált neki egy gyereket, és még egyet, aztán most elvette. És az Átkom nem hathat rá. Védett lett. Kár.
Kumi Nori elmesélte a Fekete Kolibri legendáját. Persze lehet, hogy így történt, senki sem fogja már megmondani. Mindenesetre ez a verzió jobban tetszik, minthogy egy érzelmileg labilis, pszichopata lány legyek, génhibával, pont aminek tökéletes, ellentéte a Malinsonok között van, avagy a Malinson család immunis a génre. De ebben is van bökkenő: ha a feleségek/férjek nem rendelkeznek azonos génekkel, hogy lesznek immunisak? Vagyis a legenda életszerűbb. Pont.
A legenda - vagy mese, nevezzük, ahogy akarod- így szól: Valamikor a XVII. - XVIII. században egy nő megölte Juliette és Edward Malinson egyetlen kisgyermekét. A pár a keresztény egyház tagja volt, éppen, ahogy Lisa Black, az első Kolibri. Egyszer a Malinson házaspár, Holdfényes sétája alkalmával eltévedt és Lisa Black, erdőhöz közeli házánál kötött ki. Vörös izzásra lettek figyelmesek a ház végéből, ezért odalopóztak, hátha segítségre van szükség, mert ég a háza, vagy valami hasonló... de mást találták. Meglátták, amint Lisa Black egy hatalmas máglya körül, meztelenül, pogány táncot lejt, miközben érthetetlen szavakat mormol. Arcát sár, és fehér por borította, szemeiben a Sátán vörös fénye izzott. Lisa Black félelmetes torokhangon felkiáltott és abbahagyta táncát, majd Juliette Malinson orrából ömleni kezdett a vér, és erős fájdalom hasított a gyomrába, így el kellett hát menniük. A fájdalom később sem szűnt. Ezzel talán még baj sem lett volna, ha a nő nem épp terhes első gyermekével. Napokkal később Juliette idő előtt megszült, ám gyermeke nem élte túl. Ekkor még nem gondoltak semmi furcsára, és Lisa Black pogány szertartását is titokban tartották.
Edward Malinson úgy gondoltak, mivel sötét volt, és féltek talán nem is valódi dolog volt. Juliette azonban fel akarta keresni Lisa Black -et, és ki akarta deríteni, hogy mi ez az ügy. Férje hiába kérlelte, hogy hagyja, Juliette makacs volt. Ő, miután lassan kiheverte a fia halálát, alig fél évvel - ha nem egyel - később újra elment Lisa Black házába. Nappal. Lisa Black normálisnak tűnt: haja ápolt, ruhája szép és tiszta, házából frissensült hús illata szállt. Semmi különös. Ám Juliette elkönyvelte, hogy Lisa Black emberhúst eszik, és elmondta a férjének. A következő héten Lisa Black -et boszorkányperbe fogták. A nő bosszúból belopódzott Juliette házába, aki nemrég szülte meg második gyermekét, egy kislányt. Mikor a gyermek aludt, és Juliette elment, hogy ételt főzzön férjének, Lisa Black magához vette a kisdedet és elmenekült. Három nappal később, mikor Juliette és Edward Malinson, már az ideg összeroppanás szélén állva keresték gyermeküket, megtalálták... egy fára felakasztva a lányuk halott, hófehér testét, mögötte pedig a sziklán, a kisded vérével felírva: "Ha már úgyis meghalok... a gyermeketek is magammal viszem!" Juliette Malinson megőrült, a férje pedig a józanság peremén táncolt, az ellenkező oldal felé imbolyogva.
Mikor Lisa Black -et a máglyához kötözték, ő csak nevetett. Edward pedig hirtelen felindulásból és gyomorforgató dühvel elátkozta ezekkel a szavakkal: "Isten kegyeiből ess ki, mindörökre, ahogy minden véredet hordó gyerek eme Földön! Az érzéseid, a Halál, ami téged öl majd meg. Légy átkozott örökre! Isten bocsássa meg vétkeimet! Ámen!" Lisa Black csak nevetett és nevetett, míg a vörös virág be nem fejezte táncát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése